Vajas-sós kifli KAKAOVAL

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de en az utobbi idokben azt vettem eszre hogy vannak az eletben olyan emlekfoszlanyok amiket neha-neha eloveszunk, hogy most milyen jo lenne ujra ott lenni bennuk, elvezni minden pillanatukat.

A lenyeg pedig az, hogy szamomra ezek a pillanatok ugy jonnek, hogy pl. egyszer csak elkezdem erezni a friss vajas-sos kifli illatat. Pedig sehol egy pekseg, csak hirtelen jon a semmibol. Ilyenkor aztan rendesen letudozom az illatot, es mikor ujra kifujom a levegot, elottem van a kep ahogy martogatom ezt a finomsagot a forro kakaoba, es nagyi meg papa ott ulnek mellettem.

Es ennyi eleg, egy "illat-emlek", es mar ott is vagyok. Az llatokon kivul johetnek meg kulonbozo oromemlekek, es azt kell, hogy mondjam, ezek sem egyformak. Mivel minden ilyen emlek megjelenesekor pontosan tudom, hogy ezt a boldogsagot mikor ereztem, mindig elmondom magamnak hogy hu ez most pl. egy olyan oromfoszlany, amikor megkaptam a gitaromat, es igy tovabb, es igy tovabb.

Azonban barmennyire is oromteliek ezek az emlekek, mindossze csak foszlanyok, amik hamar lecsitulnak. Tehat meg azt kellene megtanulnom, mikent fonjam egymasba ezeket a foszlanyokat, hogy aztan vegul egy kellemes pihe-puha oromszovettel takarozhassak. :)