Szelöbréj(SÜN)!

Hi! Amint látom, a látogatók száma már elérte a 120-at, úgyhogy arra gondoltam, ezt mindenképpen meg kell említenem, és ezúton is koszönöm mindenkinek, aki (ha véletlenül is) de erre vetődött!

Remélem, azért mindenki talált itt olvasnivalót, és a jövőben is azon leszek, hogy életem hihetetlen napjait megosszam Veletek! Persze amint azt már említettem, most eléggé el vagyok havazva a vizsgákkal, de utána majd újra jönnek a sztorik! Meg talán az egész felhasználói felületre is ráférne már egy kis szervíz, szóval e téren is várhatók majd újdonságok!

Hmmmm....éppen most gondolok bele, hogy még egy ünneplésről kell szólnom. Mert hát ha sikeresen megmegy a keddi angol vizsga, akkor jómagam is beléphetek a Mgr. titulust viselők népes táborába. Csakhogy ez más dolgokkal is együtt jár. Sajnos.

Öt év.....el sem hiszem hogy ez a pár pillanat 5 egész év volt. Szinte vissza sem tudok emlékezni ezekre az évekre. Ha meg is próbálkozom, akkor is csak néhány kép, egy-két pillanat elevenedik meg: a hangulatos bulik; az érdekes vagy éppenséggel végigunt előadások; az eszement világmegváltó filozófálgatásaink; az agyament ötletek; az örök barátok - egyszóval az egész egyetemista élet, amit - mint általában mindent ebben az életben - csak akkor kezdünk el igazán értékelni, amikor már vége van ill. "vége kezd lenni" (TUDOM! EZ OLYAN "A MACSKA FEL VAN MENVE A FÁRA" SZERŰ FRÁZIS, DE MINDEGY!). Most majd utoljára pakolunk össze a szobán, és ki-ki megy/marad a maga útján.

Azért remélem, hogy megmarad valami ebből a gyorsan elrepülő 5 évből, amire jó lesz emlékezni. Mert hát ugye "csak a szépre emlékezünk! :)".

Valahol olvastam egy idézetet az elmúlásról: "Ne bánkódj azon, hogy vége lett. Örülj annak, hogy így történt.". Hát...én nagyon örülök neki, és hálás vagyok, hogy ÍGY TÖRTÉNT! :)