Egy brit angolt tanít...avagy....minden folyik
Egy ideje nekikezdtem az angoltanításnak. Egy kilencedikes általános iskolás lányt tanítok, és eddig elmondhatom, hogy egész jól megy. Mivel szerettem volna feldobni az orákat, és egyfajta adott témakör szerint haladni (ugyanis elég macerás dolog a netről összevagdosni egy óra alapanyagát - meg lehet csinálni, de elég pepecsmunka), úgy döntöttem, hogy annak ellenére, hogy a suliban a PROJECT-ből tanultak, beszerzek neki egy "jobb" általam is kipróbált tankönyvet, amivel jó sokat foglalkoztam magam is, és ez pedig a HEADWAY.
Jópár netes forrás átböngészése után úgy döntöttem, hogy kezdésképpen a BEGINNER-t választom, mert diákom az ELEMENTERY-hez túl ügyes, viszont a PRE-és az INTERMEDIATE-hez kicsit még kezdő.
Szóval ott állok a pozsonyi Aupark könyvesboltjában, a PAntha Rhei-ben (filozofushallgatok elonyben), és nézegetem a tankönyveket. Headway....headway....headway......áh!....MEGVAN! Na most: Inter....Pre.....Mediate.....Elementary.....nem...nem....Beginner!!!!....EZ AZ!
Találtam vagy egyetlen példányt! Remek! Ennyit erről! Sikerült rátalálnom az utolsóra a polcon. "Pedig még tutira lennie kellene néhánynak!". Szal fogtam, és elindultam az információ felé. Az info-csaj meglepően hasonlított egy asztalra helyezett nagy A4-es papírra, melyen egy nagy "i" betű volt. Már majdnem elkértem a számát is, amikor rájöttem, hogy azért mégiscsak hülyének nézhetnek, hogy egy táblával beszélgetek. Merthogy egy teremtett lélek nem volt ma pult mellett. Oké, akkor hátra arc! Bevártam az utolsó néhány vásárlót a sorban, és megkérdeztem a csávót a kasszánál, hogy vajon van-e még legalább egy az adott könyvből. A srác pötyögött valamit a gépen, aztán úriemberhez méltó lazasággal csak ennyit mondott:"Ešte tri by tam mali byť! - azaz hogy még háromnak lennie kellene.
Rendben.... Vissza a polchoz - elkezdem nézegetni a könyveket a polcon teljes hosszúságban. Mondhatni az "1001 pozitúra súlytalanság esetére" c. klasszikustól a "Mindent a hüvelygombáról" nevezetű többkötetes limitált szériáig mindent átnéztem. De mindezt vagy háromszor!!!
Már majdnem kezdtem kiakadni, amikor is az egyik polc tetejére pillantva megláttam egy kis zöld könyvcsücsköt, ami kísértetiesen hasonlított a keresett könyv borítójának színéhez. Szóval van a könyből, csak éppen a mobil-targoncát felejtettem otthon. Ekkor eszembejutott, hogy a bejáratnál - valahol a DVD-részlegen még láttam egy kis sámlít. Megkerestem, odahúztam és nagynehezen leszedtem a kívánt példányt. Gondoltam a zsét otthagyom a polc tetején, és a kasszánál becsicsergem, hogy kéne ott lennie valami pénznek a polcon. Tisztára KÉSZ voltam!!! Ez eszméletlen!
De mindegy. Legalább most szombaton lazíthattam picit Komáromban. Színház volt. Egy remek kis Müller Péter darab remek színészi játékkal és rendezéssel.
A darab végeztével szépen lementem a ruhatárba, hogy visszakapjam a jogos tulajdonomat.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem a sorbanállással kapcsolatban van egy különleges képességem: amelyik sorba beállok, hirtelen az a sor elkezd kurvára lelassulni, és majd´mindig én hagyom el utolsónak a helyiséget. Na ez itt sem volt másképp. Mondjuk az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy 2 öreglány volt kiosztva egy színháznyi embernek. Na most ha olyasvalakik mögött állsz, akik hajlandók ilyenkor váltani pár szó akkor ez egy nagyon komoly barátság kezdete lehet. Tanácsos ilyenkor az éppen zajló probléma tárgykörével kezdeni, és ha szerencsés vagy, pár perc után már a teljes családfával tisztában vagy, és azon kapod magad, hogy még élvezed is a sorbanállást. :)
Jópár netes forrás átböngészése után úgy döntöttem, hogy kezdésképpen a BEGINNER-t választom, mert diákom az ELEMENTERY-hez túl ügyes, viszont a PRE-és az INTERMEDIATE-hez kicsit még kezdő.
Szóval ott állok a pozsonyi Aupark könyvesboltjában, a PAntha Rhei-ben (filozofushallgatok elonyben), és nézegetem a tankönyveket. Headway....headway....headway......áh!....MEGVAN! Na most: Inter....Pre.....Mediate.....Elementary.....nem...nem....Beginner!!!!....EZ AZ!
Találtam vagy egyetlen példányt! Remek! Ennyit erről! Sikerült rátalálnom az utolsóra a polcon. "Pedig még tutira lennie kellene néhánynak!". Szal fogtam, és elindultam az információ felé. Az info-csaj meglepően hasonlított egy asztalra helyezett nagy A4-es papírra, melyen egy nagy "i" betű volt. Már majdnem elkértem a számát is, amikor rájöttem, hogy azért mégiscsak hülyének nézhetnek, hogy egy táblával beszélgetek. Merthogy egy teremtett lélek nem volt ma pult mellett. Oké, akkor hátra arc! Bevártam az utolsó néhány vásárlót a sorban, és megkérdeztem a csávót a kasszánál, hogy vajon van-e még legalább egy az adott könyvből. A srác pötyögött valamit a gépen, aztán úriemberhez méltó lazasággal csak ennyit mondott:"Ešte tri by tam mali byť! - azaz hogy még háromnak lennie kellene.
Rendben.... Vissza a polchoz - elkezdem nézegetni a könyveket a polcon teljes hosszúságban. Mondhatni az "1001 pozitúra súlytalanság esetére" c. klasszikustól a "Mindent a hüvelygombáról" nevezetű többkötetes limitált szériáig mindent átnéztem. De mindezt vagy háromszor!!!
Már majdnem kezdtem kiakadni, amikor is az egyik polc tetejére pillantva megláttam egy kis zöld könyvcsücsköt, ami kísértetiesen hasonlított a keresett könyv borítójának színéhez. Szóval van a könyből, csak éppen a mobil-targoncát felejtettem otthon. Ekkor eszembejutott, hogy a bejáratnál - valahol a DVD-részlegen még láttam egy kis sámlít. Megkerestem, odahúztam és nagynehezen leszedtem a kívánt példányt. Gondoltam a zsét otthagyom a polc tetején, és a kasszánál becsicsergem, hogy kéne ott lennie valami pénznek a polcon. Tisztára KÉSZ voltam!!! Ez eszméletlen!
De mindegy. Legalább most szombaton lazíthattam picit Komáromban. Színház volt. Egy remek kis Müller Péter darab remek színészi játékkal és rendezéssel.
A darab végeztével szépen lementem a ruhatárba, hogy visszakapjam a jogos tulajdonomat.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem a sorbanállással kapcsolatban van egy különleges képességem: amelyik sorba beállok, hirtelen az a sor elkezd kurvára lelassulni, és majd´mindig én hagyom el utolsónak a helyiséget. Na ez itt sem volt másképp. Mondjuk az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy 2 öreglány volt kiosztva egy színháznyi embernek. Na most ha olyasvalakik mögött állsz, akik hajlandók ilyenkor váltani pár szó akkor ez egy nagyon komoly barátság kezdete lehet. Tanácsos ilyenkor az éppen zajló probléma tárgykörével kezdeni, és ha szerencsés vagy, pár perc után már a teljes családfával tisztában vagy, és azon kapod magad, hogy még élvezed is a sorbanállást. :)
Megjegyzések