Requiem...

Mi ez a gyötrelem? - magamat kérdem,
Lehet e más kín, mi ennyire fáj;
Kihunyt a fény, miért annyira éltem,
Kietlen lett ez a csodaszép táj.

Emlékszem mikor egymásba folytunk,
A tűz a vízzel, s nem múltunk el,
Mint patak, s kövek, olyanok voltunk,
De itt az idő, s búcsúznunk kell.

Nézem a követ, a kőben a neved,
Még egyet fordul a szívben a kés,
Itthagytad azt, ki már nem lehet veled,
De te most újra friss Hóba lépsz.

Nyári éjjelen, ha tiszta az égbolt,
Reszkető lelkemmel emlékezünk,
Arra, hogy szerelmünk mennyire szép volt,
S hogy egyszer újra együtt leszünk.