hmm...újra itthon!
Hát igen, újra elkezdődött az egyetem. Vége a nyárnak. Harmadik évi egyetemen való tartózkodásom óta egy elég érdekes dologra lettem figyelmes:
A koleszon mindenkire egyszerre jön rá az éhség, a szomjúság, és a többi egyéb szükséglet (amit a kényes nyomdafesték miatt most nem írok ide). Ez pedig egy idő után kezd bosszantó lenni, amikor is alig három szendviccsel a tányéromon elslattyogok a konyhára-ahol amúgy is csak egy villanyrezsó van, amire ha reggel felteszed a vizet egy lábasban, estére jégkasa lesz belőle-hogy röpke két percecskére berakjam szerény elemózsiámat a mikróba, és PONTOSAN akkor találja ki mindenki azon az emeleten, hogy de jó volna rakott hortobágyi palacsintát csinálni gyömbéres avokádómártásos aszaltszilvával!
Ilyenkor szegény, éhségtől kopogó szemű kis egyetemista mit csinál? Bejárja az egész koleszt. (csak úgy mellékesen 7 EMELET!!!), hátha valahol éppen csak egy kis gulyást főznek, amihez a mikró csak éppenhogy, vagy egyáltalán nem szükséges.
Amugy minden Sihály! Az élet megy a maga kerékvágásában. Ha éppen nincs semmi gond, az egyetem, és a tanulmányi osztály segít benne, hogy az ember sose unatkozzon :)
A nyár többek között "Parádésan" telt. 26-ára nagyon készültem, mert tavaly voltam először, és nagyon állat volt. Viszont most a KEGYELET-re vonatkozóan, az augusztus huszadikai események miatt nem volt vagy tizenkét kamion, sőt az esti tüzijáték is elmaradt :(
Nem értem ugyan, hogy miért. Hisz lényegében nem a tüzijáték tehetett az egészről. Máig sincs megegyezés abban, hogy végül is ki a felelős. Bár a HETIHETES-ben volt erre egy remek kis előadás amelyben egyvalaki mindent magára vállalt. Ő volt a VIHAR! :) De most komolyan, ezért mások nem szórakozhattak?! Ha egy biciklis súlyos balesetet szenved, akkor a gyász miatt két napig nem kerékpározhat senki? Én teljes szívből megértem az elhunytak hozzátartozóit, de ez azért mégis fura.
Na mindegy! Abbahagyom, mert csak felhúzom magam rajta.
A koleszon mindenkire egyszerre jön rá az éhség, a szomjúság, és a többi egyéb szükséglet (amit a kényes nyomdafesték miatt most nem írok ide). Ez pedig egy idő után kezd bosszantó lenni, amikor is alig három szendviccsel a tányéromon elslattyogok a konyhára-ahol amúgy is csak egy villanyrezsó van, amire ha reggel felteszed a vizet egy lábasban, estére jégkasa lesz belőle-hogy röpke két percecskére berakjam szerény elemózsiámat a mikróba, és PONTOSAN akkor találja ki mindenki azon az emeleten, hogy de jó volna rakott hortobágyi palacsintát csinálni gyömbéres avokádómártásos aszaltszilvával!
Ilyenkor szegény, éhségtől kopogó szemű kis egyetemista mit csinál? Bejárja az egész koleszt. (csak úgy mellékesen 7 EMELET!!!), hátha valahol éppen csak egy kis gulyást főznek, amihez a mikró csak éppenhogy, vagy egyáltalán nem szükséges.
Amugy minden Sihály! Az élet megy a maga kerékvágásában. Ha éppen nincs semmi gond, az egyetem, és a tanulmányi osztály segít benne, hogy az ember sose unatkozzon :)
A nyár többek között "Parádésan" telt. 26-ára nagyon készültem, mert tavaly voltam először, és nagyon állat volt. Viszont most a KEGYELET-re vonatkozóan, az augusztus huszadikai események miatt nem volt vagy tizenkét kamion, sőt az esti tüzijáték is elmaradt :(
Nem értem ugyan, hogy miért. Hisz lényegében nem a tüzijáték tehetett az egészről. Máig sincs megegyezés abban, hogy végül is ki a felelős. Bár a HETIHETES-ben volt erre egy remek kis előadás amelyben egyvalaki mindent magára vállalt. Ő volt a VIHAR! :) De most komolyan, ezért mások nem szórakozhattak?! Ha egy biciklis súlyos balesetet szenved, akkor a gyász miatt két napig nem kerékpározhat senki? Én teljes szívből megértem az elhunytak hozzátartozóit, de ez azért mégis fura.
Na mindegy! Abbahagyom, mert csak felhúzom magam rajta.
Megjegyzések