M.A.G.U.S. + Vajúdások

Igenigen...nemrég én is beléptem a nagy szerepjátékosok bandájába, s ezzel egy teljesen új világ nyílt meg előttem. A M.A.G.U.S.-ban teljesen ki tucc lépni az itteni világ kötöttségeiből és csakis magadra, és persze a fantáziádra vagy utalva...na és persze a Kalandmesterre. De szerencsére a mi KM-ünk a egyik haverunk, és nem hiszem, hogy a már a kezdeteknél kicsinálna minket, vagy talán mégis...?

Ami a többit illeti, az utóbbi időben átestem egy kis önsajnálatrohamon, amire - egyik kedvenc cimborám, Garfield szerint - néha mindenkinek szüksíge van. Nálam csak az volt a bibi, hogy nekem egyáltalán nem volt rá szükségem, de az jött magától. Ilyenkor az ember legszívesebben megszüntetné saját magát. Csak lemerülne a tengerfenékre és örülne, hogy neki sem kell foglalkoznia senkivel, és őt sem keresi senki. Meg aztán néha úgy érzem, hogy nem is tudok igazán alkalmazkodni a csapathoz. De hát ez az egész nem más, mint egy rég lerágott csont. De olyan jó volt kibeszélni magam.

De azért a M.a.g.u.s.-ozás mindig jókedvre derít... :)))))